Az Országgyűlés 2022. december 7-én elfogadta a Munka Törvénykönyve (Mt.) és néhány más foglalkoztatási tárgyú törvény módosítását. Vitathatatlan, hogy az elfogadott Mt. módosítás a legnagyobb gyakorlati jelentőségű és legszéleskörűbb módosítás az Mt. 2012-es hatályba lépése óta.  Az új szabályok 2023. január 1-jén léptek hatályba.

A Bird & Bird munkajogi csapata egy többrészes bejegyzéssorozatban mutatja be a munkáltatók számára legfontosabb változásokat. Korábbi joggal való visszaélésről szóló, illetve a munkáltatói felmondás indokolására és a munkaszerződés módosítására vonatkozó szabályok változásáról szóló cikkünk itt és itt olvasható.

Ebben a harmadik bejegyzésben az új szabályok közül talán legnagyobb médiavisszhangot kapó, a 2019/1158/EU irányelv (Irányelv) átültetését szolgáló újfajta szabadságokra vonatkozó rendelkezéseket és a munkaidő beosztásának új szabályait mutatjuk be. A Magyar Szakszervezeti Szövetség állásfoglalása is nagyban érintette ezt a témakört, a nyolc kritikus pont közül hat foglalkozott a szabadságokkal és a munkavégzési kötelezettség alóli mentesüléssel, valamint egy további a munkaidő beosztásának kérdéseivel. Ezek a kritikák nagy valószínűséggel abból fakadnak, hogy a magyar jogalkotó az irányelv minimumszabályait ültette át a magyar jogrendszerbe.

I. Apasági szabadság

A 2022. december 31-ig hatályos szabályok alapján az apát egy gyermek születése esetén öt, ikrek születése esetén hét munkanap pótszabadság illette meg. Az új szabályok értelmében azonban már tíz munkanap apasági szabadságra (tehát nem pótszabadságra) jogosult az apa, ideértve az örökbefogadó férfit is. Nem rendezi azonban egyértelműen a jogalkotó azt a kérdést, hogy ikrek születése esetén hány munkanap apasági szabadság illeti meg a munkavállalót, azaz, hogy a tíz munkanapos jogosultságot több gyermek egyidejű születésénél gyermekenként kell-e számítani.

Az apasági szabadságot legfeljebb két részletben kell kiadni a munkavállaló kérése szerint, amely ugyancsak új rendelkezés. Változatlanul a születést/örökbefogadást követő két hónapon belül kell kiadni a szabadságot, azonban ennek nem feltétlenül kell illeszkednie a naptári évbe. Az is előfordulhat ugyanis, hogy a születéstől/örökbefogadástól számított két hónap a tárgyévet követő évben jár le.

Sok kritikát kapott az a rendelkezés is, hogy az apasági szabadság első öt munkanapján teljes távolléti díj fizetését követően a második öt munkanapra már csak a távolléti díj 40%-a jár. A vonatkozó irányelvi minimumkövetelmény az, hogy legalább a betegszabadság idejére járó ellentételezésben kell részesülnie a munkavállalónak az apasági szabadság idejére. A magyar szabályozás alapján ez a minimumösszeg a távolléti díj 70%-a, ami az apasági szabadság egészére vetítve így átlagban teljesül. Érdemes megjegyezni, hogy az állam korábban a munkavállalót megillető pótszabadság teljes idejére járó távolléti díjat megtérítette a munkáltató számára. Az új szabályok alapján azonban csak az apasági szabadság első öt munkanapjára eső távolléti díj megtérítésére kerül sor.

Fontos kiemelni azt is, hogy azok az apák is jogosultak lesznek erre a (korábbi szabályokhoz képest) plusz öt munkanap szabadságra, akiknek a gyermeke 2022. augusztus 2. és 2022. december 31. (tehát az új szabályok hatálybalépése előtt) született, vagy ez idő alatt történt az örökbefogadás. Ezek a munkavállalók 2023. február utolsó napjáig vehetik igénybe az apasági szabadságot.

II. Szülői szabadság

A másik újfajta szabadság a szülői szabadság, amely szerint a szülő negyvennégy munkanap szabadságra jogosult a gyermek hároméves koráig, amennyiben a munkaviszonya legalább egy éve fennáll az adott munkáltatónál. Elképzelhető tehát olyan helyzet, hogy a munkavállaló egyáltalán nem válik jogosulttá ilyen szabadságra, mivel nem töltött gyermeke harmadik életévéig egy munkahelyen sem legalább egy évet. Ha viszont a szülői szabadságra jogosulttá válik a munkavállaló, akkor a gyermek harmadik életévének betöltéséig a teljes negyvennégy napot kiveheti.

A szülői szabadságot főszabály szerint a munkavállaló kérésnek megfelelően kell kiadni. Mivel a szülői szabadságot a gyermek hároméves koráig lehet igénybe venni, ezért a naptári évekhez annak kiadása nem kötődik, azaz akár az utolsó évben vagy akár az utolsó hónapokban is kivehető.

A szülői szabadság idejére járó díjazás az apasági szabadsághoz hasonlóan sok kritikát kapott. Ennek oka, hogy a munkavállalónak csak a távolléti díjának 10%-a jár, amelyből még levonandóak az egyes társadalombiztosítási pénzbeli juttatások is (például gyermekgondozási díj, gyermekgondozást segítő ellátás).

Ugyancsak fontos kiemelni, hogy az indokolás szerint a szülői szabadság és a szintén a gyermek gondozása céljából a gyermek hároméves koráig igénybe vehető fizetés nélküli szabadság egyidejűleg ugyanannak a munkavállalónak nem adható ki. A feleknek tehát arra is figyelemmel kell majd lennie, hogy a gyermek születésével és gondozásával kapcsolatos (munkajogi) szabadságokat és a vonatkozó (társadalombiztosítási) juttatásokat miként halmozhatja vagy maximalizálhatja a munkavállaló.

Végül pedig a munkáltatóknak ennél a szabadság formánál is figyelniük kell a hatályba léptető szabályokra, ugyanis ha a gyermek 2022. augusztus 2. és 2023. június 30. napja között tölti be a harmadik életévét, akkor a munkavállaló utóbbi dátumig még jogosulttá válik a negyvennégy munkanap szülői szabadságra.

III. Szabadságok kiadásának különös szabályai

Módosulnak a szabadság kiadásával kapcsolatos egyes rendelkezések is, amelyek nem kizárólag az újfajta szabadságokat érintik. A munkáltató kivételesen fontos gazdasági érdek vagy a működését közvetlenül és súlyosan érintő ok esetén:

1. a szabadság kiadását – az apasági szabadságot kivéve – legfeljebb hatvan nappal – elhalaszthatja,
2. a munkavállaló már megkezdett szabadságát – az apasági szabadságot és a szülői szabadságot kivéve – megszakíthatja,
3. kollektív szerződés rendelkezése esetén a szabadság egynegyedét legkésőbb az esedékességet követő év március 31-ig adhatja ki.

Fontos és a munkáltatónak többletkötelezettséget jelentő újítás, hogy ezeket az intézkedéseit a munkáltatónak minden esetben írásban indokolnia kell, illetve a fenti 1. pontban jelzett esetben a szabadság kiadásának munkáltató által javasolt időpontját is meg kell határoznia.

Az apasági szabadságban és a szülői szabadságban közös, hogy nem lehet megváltani a munkaviszony megszűnésekor (ellentétben az „általános” értelemben vett szabadsággal). Amennyiben a munkavállaló nem kívánja igénybe venni ezeket a szabadságokat az adott munkáltatónál, az új munkáltatónál a törvényi feltételek teljesülése esetén kiveheti azokat. A visszaélések elkerülése és az új munkáltató tájékoztatása érdekében pedig a kilépő papírok mellé a régi munkáltató köteles az apasági szabadságból és a szülői szabadságból kiadott és a fennmaradó napok számát tartalmazó dokumentumot is csatolni.

IV. Mentesülés a munkavégzési kötelezettség alól

Részben az Irányelv szabályok implementálása, részben a bírósági gyakorlat törvényi szintre emelése miatt módosulnak a munkavégzési kötelezettség alóli mentesülésre vonatkozó rendelkezések is.

Az Irányelvi szabályoknak való megfelelést szolgálja a „gondozói munkaidő-kedvezmény” magyar jogba való átültetése. A munkavállaló bizonyos, súlyos egészségi okból gondozásra szoruló hozzátartozója, illetve saját háztartásában élő személy személyes gondozása céljából évente öt munkanapot jogosult távol lenni. Ezeket a napokat legfeljebb két részletben a munkavállaló kérésnek megfelelően adja ki a munkáltató, amely időre távolléti díj nem jár.

Bírósági gyakorlatot ültet át az a rendelkezés, amely szerint a jövőben már nemcsak az a munkavállaló nem köteles rendelkezésre állni és munkát végezni, aki keresőképtelen (táppénzen van), hanem az sem, aki munkaköre ellátására egészségi okból alkalmatlan. Egyik esetkörben sem jár azonban távolléti díj a munkavállalónak, ami azt is jelenti, hogy minden valószínűség szerint tényleges juttatás nélkül marad a munkaköre ellátására egészségi okból alkalmatlan munkavállaló.

V. A napi pihenőidő beosztásának új szabályai

A korábban hatályos szabályok szerint a napi munka befejezése és a következő munkanapi munkakezdés közötti legalább tizenegy órát (napi pihenőidő) nem kellett biztosítani a munkavállalónak a készenlétet követően, ha munkát nem végzett. Az új szabályok szerint a napi pihenőidő beosztását akkor lehet mellőzni, ha a munkáltató a munka befejezését közvetlenül követő napra munkaidőt nem oszt be, vagy rendkívüli munkaidőt nem rendel el. A módosítás indokolása szerint abban az esetben, ha a munkavégzés napját követően a munkavállalót a munkáltató sem rendes, sem rendkívüli munkaidőben nem kötelezi munkavégzésre, a napi pihenőidő beosztása célját veszti, hiszen a munkavállaló számára a munkáltató egyéb jogcímen (például heti pihenőnap vagy pihenőidő) oszt be pihenőidőt. A módosítás jelentősége tehát, hogy a napi pihenőidő és a heti pihenőnap vagy pihenőidő ugyanazon időszakra kiadható. Így a munkáltató, különösen az egyenlőtlen munkaidő-beosztás esetén, „spórolhat” a munkavállalónak biztosított különböző jogcímeken járó pihenőidőkkel.

Az új szabályozással kapcsolatos érdekesség, hogy ellentétben áll az Alkotmánybíróság 2020-ban született, hasonló kérdésben hozott döntésével (12/2020. (VI. 22.) AB határozat). Ugyanezzel a kérdéssel kapcsolatban jelenleg előzetes döntéshozatali eljárás is folyamatban van az Európai Unió Bírósága előtt (C‑477/21. számú ügy). A főtanácsnoki vélemény szerint a fenti, most hatályba lépett szabályozás nem felel meg a vonatkozó uniós irányelvnek és az Európai Unió Alapjogi Chartájának, ugyanis azokat úgy kell értelmezni, hogy a munkavállaló 24 órás időszakon belül jogosult a minimális napi pihenőidőre, függetlenül a következő 24 órán belüli munkaidő‑beosztásától. Ha az Európai Unió Bírósága a főtanácsnoki véleménynek megfelelő döntést hoz, akkor a fenti Mt. bekezdés újabb módosításra szorulhat.

VI. A heti pihenőidő beosztásának új szabályai

A korábbi szabályozás alapján a heti pihenőidőt úgy is lehetett biztosítani egyenlőtlen munkaidő-beosztás esetén, hogy hetenként legalább 40 órát kitevő és egy naptári napot magába foglaló megszakítás nélküli pihenőidőt biztosított a munkáltató. A heti pihenőidő és a heti pihenőnap szabályainak egységesítése érdekében a jogalkotó ezt a szabályozást úgy változtatta meg, hogy ezen alternatív megoldás a heti pihenőidő esetében is csak a megszakítás nélküli, a több műszakos, vagy az idényjellegű tevékenység keretében foglalkoztatott munkavállaló esetén lehessen alkalmazni, de nem hetente, hanem havonta legyen szükséges a 40 órás pihenőidő biztosítása. Az utóbbi változtatás eredménye, hogy az egyenlőtlen munkaidő-beosztás esetén a 40 órás heti pihenőidő kiadása a munkáltató számára rugalmasabb keretek között lehetséges, hiszen csak a munkaidőkeret átlagában kell biztosítani a legalább heti 48 óra heti pihenőidőt, és az új szabály alapján a 40 órás heti pihenőidőt elég havonta (és nem hetente) biztosítani.

VII. Összegzés

A fentiek alapján – feltehetőleg az ország versenyképességét is szem előtt tartva – az Irányelv átültetése az abban foglalt minimumkövetelményeket teljesíti. Mindazonáltal az Mt. módosítását ért kritikák néhol túlságosan egyoldalúnak tűnnek. Valójában ugyanis az új szabályozás nem is annyira „munkáltatóbarát”, mint elsőre tűnik. Jelentős többletteher például a munkáltatóknak a szabadságokkal kapcsolatos egyes intézkedései esetén azok írásbeli indokolása a munkavállaló felé.

Összességében, álláspontunk szerint az várható, hogy az új szabadság formák – legalábbis pénzügyi szempontból – nem fogják feltétlenül arra ösztönözni az apákat, hogy érdemben kivegyék a részüket a gyermek neveléséből, ezáltal lehetővé téve azt, hogy az anyák minél hamarabb visszatérjenek a munkaerő piacra, és hogy kiegyensúlyozottabb legyen a nemek szerepvállalása a gyermeknevelésben. Márpedig az Irányelv eredeti célja az újfajta szabadságok és a gondozói munkaidő-kedvezmény bevezetésével pontosan ez lett volna.

*****

Amennyiben kérdése van a témával kapcsolatban, keressen minket!

Dr. Laribi Karim, ügyvéd
Dr. Nagy Judit, ügyvédjelölt
Dr. Sziládi Péter, ügyvédjelölt

Siegler Bird & Bird Ügyvédi Iroda
+36 1 301 8900
budapest@twobirds.com