A Magyar Nemzeti Bank állásfoglalásában úgy ítélte meg, hogy nemcsak a Magyarországon, hanem a külföldön vezetett fizetési számla javára is engedélyezhető a beszedési megbízás a felhatalmazó levélben. Ezért a számlavezető intézménynek nyilvántartásba kell vennie a számlatulajdonostól származó felhatalmazó levelet, függetlenül attól, hogy abban a kedvezményezett Magyarországon vagy külföldön vezetett fizetési számláját jelöli-e meg kedvezményezetti számlaként.
1. A felhatalmazó levélen alapuló beszedés szerepe a hitelügyletekben
A hitel- és kölcsönszerződésből eredő, a hitelezőt megillető követelések biztosítására a hitelező és az adós biztosítékot alapíthatnak.
Vállalkozások finanszírozásának jellemző biztosítéka, hogy az adós zálogjogot alapít a hitelező javára a fizetési számlái tekintetében fennálló követelésein (hétköznapi nevén: bankszámlazálogjog). Rendszeres, hogy az adós nem a hitelezőnél, hanem más pénzügyi intézménynél vezetett fizetési számlát is felajánl zálogtárgyként.
Kialakult piaci gyakorlat, hogy a hitelező és az adós abban állapodnak meg a zálogszerződésben, hogy a kielégítési jog megnyílását követően a hitelező beszedési megbízást nyújthat be az adós zálogjoggal terhelt fizetési számláját vezető intézményhez a kölcsönszerződésből eredő követelés kielégítése céljából. A beszedési megbízás teljesítését az adós felhatalmazó levélben előzetesen engedélyezi a számlavezető intézménynél.
2. A kedvezményezett külföldön vezetett fizetési számlája
A felhatalmazó levélen alapuló beszedés lényege, hogy a számlatulajdonos engedélyezi a kedvezményezett számára beszedési megbízás benyújtását a számlatulajdonos pénzforgalmi szolgáltatójánál[1]. Finanszírozási ügyletekben a felhatalmazó levél alkalmas arra, hogy a hitelező – beszedési megbízásnak az adós számlavezető intézményéhez történő benyújtásával – részben vagy egészben behajtsa az adós tartozását.
A jogalkotó tételesen felsorolja a felhatalmazó levél kötelező tartalmai elemeit, amelyek között szerepel a számlatulajdonos (adós) és a kedvezményezett (hitelező) fizetési számlájának pénzforgalmi jelzőszáma[2]. Visszatérő probléma, hogy egyes magyar bankok szerint a felhatalmazó levél kizárólag Magyarországon vezetett fizetési számlák közötti pénzforgalom lebonyolítására szolgál, lévén, hogy a felhatalmazó levél magyar jogintézmény. Előfordult többek között, hogy magyar bank azért utasította vissza a számlatulajdonos által aláírt felhatalmazó levél nyilvántartásba vételét, mert abban a számlatulajdonos külföldön vezetett fizetési számlát jelölt meg a kedvezményezett fizetési számlájaként. Ennek eredményeként egyes bankok elzárták annak lehetőségét, hogy a kedvezményezett által benyújtandó beszedési megbízás teljesíthető legyen magyar fizetési számláról külföldi fizetési számlára. A határon átnyúló finanszírozási ügyletek hitelezői azonban nem minden esetben rendelkeznek fizetési számlával Magyarországon, így számukra a zálogtárgyból való kielégítés ennek okán megnehezülhet.
3. A külföldi hitelezők és a Magyar Nemzeti Bank álláspontja
A külföldi hitelezők rendszerint azzal érvelnek a magyar bankok gyakorlata ellen, hogy sem a felhatalmazó levélen alapuló, sem a beszedési megbízás más fajtáinak szabályai nem írják elő, hogy kizárólag magyar fizetési számláról magyar fizetési számlára teljesíthető a beszedési megbízás. A jogalkotónak nem célja lekorlátozni a kedvezményezett fizetési számláinak lehetséges körét a Magyarországon vezetett fizetési számlákra.
Gyakorlatilag a beszedés az átutalás fordított művelete:
- az átutalásra szóló fizetési megbízással a számlatulajdonos azzal bízza meg a pénzforgalmi szolgáltatóját, hogy fizetési számlája terhére meghatározott összeget utaljon át a kedvezményezett fizetési számlája javára[3];
- a beszedési megbízással a kedvezményezett megbízza a pénzforgalmi szolgáltatóját, hogy fizetési számlája javára, a másik fél fizetési számlája terhére meghatározott összeget szedjen be[4].
Másként kifejezve, ha a számlatulajdonos utalhat pénzösszeget magyar fizetési számláról külföldi fizetési számlára átutalási megbízás útján, úgy a beszedési megbízás esetén is lehetővé kell tenni pénzösszeg magyar fizetési számlán való megterhelését és külföldi fizetési számlán való jóváírását.
Üdvözlendő a Magyar Nemzeti Bank (MNB) állásfoglalása[5] a felhatalmazó levél kötelező tartalmi elemeiről. Az MNB abból indul ki, hogy a jogalkotó generálisan határozza meg a kedvezményezett fizetési számlájának pénzforgalmi jelzőszámát mint a felhatalmazó levél kötelező tartalmi elemét. A pénzforgalmi jelzőszám Magyarországon és külföldön vezetett fizetési számlához egyaránt tartozhat; ez következik a pénzforgalom lebonyolításáról szóló 35/2017. (XII. 14.) MNB rendelet számos rendelkezéséből[6]. Következésképpen, a felhatalmazó levélben a kedvezményezett fizetési számlájaként megjelölhető a kedvezményezett külföldön vezetett fizetési számlájának nemzetközi pénzforgalmi jelzőszáma (IBAN), azaz nemcsak Magyarországon vezetett fizetési számla jelölhető meg a kedvezményezett fizetési számlájaként a felhatalmazó levélben.
Az MNB állásfoglalása segítséget nyújthat a külföldi hitelezőknek a határon átnyúló finanszírozási ügyletekben, ha felhatalmazó levélen alapuló beszedéssel kívánják kielégíteni az adóssal szembeni követelésüket.
[1] A pénzforgalom lebonyolításáról szóló 35/2017. (XII. 14.) MNB rendelet („MNB Rendelet”) 39. § (1) bekezdése.
[2] MNB Rendelet 39. § (2) bekezdés a)-b) pontja.
[3] MNB Rendelet 30. § (1) bekezdése.
[4] MNB Rendelet 37. § (1) bekezdése.
[5] 2025. január 8. napján kelt, 9724-1/2025. iktatószámú MNB-tájékoztató.
[6] MNB Rendelet 2. § (1) bekezdés 15. pontja, 39. § (2) bekezdés b) pontja, valamint 1. melléklete.