Januárban beszámoltunk arról, hogy egy évtizedes várakozás után, a 2024. január 1-jén hatályba lépett jogszabálycsomagnak köszönhetően elhárultak a szélerőművek telepítésének és bővítésének szabályozási korlátjai Magyarországon. A jogszabálycsomag egyrészt 12 km-ről 700 méterre csökkentette a szélerőművekre meghatározott védőtávolságot, másrészt eltörölte a szélerőművek létesítésére irányuló kötelező pályázati eljárást. A kérdésünk akkor az volt, hogy elegendő-e mindez ahhoz, hogy újra elrajtolhassanak Magyarországon a szélerőmű-fejlesztések? Most pedig arra keressük a választ, hogyan áll Magyarország 8 hónappal azután, hogy zöld utat kapott a szélenergia?

1. 2024. januári helyzetkép

Januári cikkünkben részletesen foglalkoztunk a szélerőmű-fejlesztések befagyasztásának indokaival és az ezt fellazító közelmúltbeli jogszabályváltozásokkal – ezeket röviden alább összefoglaltuk.

A szélenergia-fejlesztések 2011 óta gyakorlatilag leálltak, melynek okai főként a következők voltak:

• a háztartási méretű kiserőmű méretnél nagyobb szélerőművek létesítése kizárólag pályázati eljárás útján volt lehetséges, ilyen pályázatok azonban nem kerültek kiírásra;
• 2016-tól az irányadó védőtávolság úgy került meghatározásra, hogy az Magyarország teljes területén kizárta a szélerőművek, szélerőműparkok létesítését;
• a mezőgazdasági földterületek művelésből való kivonásának és átminősítésének nehézkessége a munkálatok megkezdését megelőzően; továbbá
• a földtulajdonosok írásbeli hozzájárulásának szükségessége a tervezett szélerőművek, szélerőműparkok helyszínének 1 km-es körzetében.

A régóta várt módosítások 2024 elejétől kezdve:

• a szélerőművek, szélerőműparkok telepítésével kapcsolatban előírt védőtávolságot a korábbi 12 km helyett mindössze 700 méterre csökkentették a beépítésre szánt területek határától, és gyakorlatilag nullára csökkentették azokon az ipari gazdasági területként és egyéb ipari gazdasági területként kijelölt területeken, ahol nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű beruházásokat hajtanak vagy hajtottak végre;
• a beépítésre nem szánt területek tekintetében a korábbi szabályozás kiegészítéseként további területek kerültek kijelölésre, amelyek esetében a 700 méteres védőzónán kívül sem lehetséges a szélerőművek telepítése;
• az ún. „könnyített térségek” bevezetésével egyszerűsítették a helyi és megyei önkormányzatok által az Energiaügyi Miniszter ajánlása alapján kijelölt ún. „könnyített térségekben” a szélerőművek engedélyezési eljárását;
• a szélerőmű-fejlesztések elősegítése érdekében módosították a területrendezési követelményeket és eljárásokat; továbbá
• a földtulajdonosok írásbeli hozzájárulásának, valamint a kártalanítási megállapodások megkötésének szükségessége eltörlésével egyszerűsítették az építési engedélyezési eljárásokat.

2. Merre van az előre? - Fennmaradt nehézségek

2.1 Környezetvédelmi kérdések

Annak ellenére, hogy az új szabályozási környezet végre zöld utat adott a szélenergia-beruházásoknak, számos kritikus környezetvédelmi intézkedés továbbra is megoldatlan maradt. Bár az új szabályozási környezet 700 méteres védőtávolságot hozott létre a települések körül, nem biztosít azonban ilyen védőtávolságot a 700 méteres védőzónán kívül eső országos ökológiai hálózat, a kiváló termőhelyi adottságú szántók, a tájképvédelmi szempontból kiemelten kezelendő területek, a tájképvédelmi területek, valamint a világörökségi és világörökségi várományos területek övezetei  közelében. Ugyanakkor a szabályozás engedélyezi a fejlesztéseket az ezen korlátozás alá eső területek közelében, illetve olyan területeken, amelyek nem tartoznak az országos ökológiai hálózat vagy a természetvédelmi területek körébe. Továbbá egyes vélemények kritikusak azzal szemben, hogy a 700 méteres védőtávolság kizárólag az ipari gazdasági területek és a nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű ipari területek tekintetében nem alkalmazandó. Indokolt lehetne a védőtávolságok fenntartása a fenti esetekben az ökológiai hálózatok, erdők és természetes vizek védelmében.

2.2 Hálózati csatlakozási nehézségek

Az új szabályozási környezet megalkotása bár már nagyon időszerű volt, és több olyan korlátot is felold, amely által immáron lehetséges az új szélerőművek és szélerőműparkok létesítése, valószínűleg még így is sokat kell várnunk a szélerőmű-fejlesztések elstartolására a hálózati csatlakozási kapacitások szűkössége miatt.

A hálózati engedélyesek az első és – sokat halogatott – második közzétételi eljárásban is nulla időjárás-függő erőmű csatlakozási kapacitást állapítottak meg. Ez azt jelentette, hogy kizárólag egyedi eljárásban volt kérhető csatlakozási jogosultság. De még az ilyen hálózati csatlakozási igények is sorban állnak a nagyszámú naperőmű beruházás miatt, így várhatóan az új igények csak 2029-es vagy azt követő csatlakozási időponttal kaphatnak majd zöld lámpát.

A fentiekre reagálva 2024. március 6-án megjelent a Magyar Közlönyben az 54/2024 (III. 6.) Korm. rendelet („54/2024 (III. 6.) Korm. rendelet”), amely alapvető változásokat vezetett be a 2023. november 30-án indult második közzétételi eljárásban a fejlesztők által benyújtott hálózati csatlakozási kérelmek tekintetében, többek között a támogatható kérelmek rangsorolását szolgáló prefencialista felállításával és a hálózati csatlakozással járó kapacitásigények 2030-ig bevezetett szigorú korlátozásával.

A szélenergia-beruházások tekintetében ez azt jelentette, hogy az átviteli hálózatra kizárólag a 400 kV feszültségszinten csatlakoztatható szélerőművek és szélerőműparkok csatlakozhattak, feltéve, hogy különböző igénybejelentésekhez kapcsolódnak, együttesen legalább 670 MW névleges teljesítőképességet tettek ki, és a közcélú hálózathoz történő csatlakozásuk legfeljebb egyetlen új – közcélú transzformáció nélküli – azonos hálózati csomópontban valósult meg. 

A gyakorlatban ez azt jelentette, hogy a második közzétételi eljárásban az új szélerőművi kapacitások és a korábbi közzétételi eljárásokból fennmaradt, legkésőbb 2030-ig a hálózatba integrálható igények 2024. május 6-ig kaptak csatlakozási jogosultságot. A 2030 utáni hálózati csatlakozásra vonatkozó igények pedig az illetékes hálózati engedélyesek által elutasításra kerültek.

Összefoglalva, a korlátozott hálózati csatlakozási kapacitás továbbra is komoly akadályt jelent az új időjárásfüggő erőművek - köztük a szélerőművek - előtt. Bár a közelmúltban elfogadott 54/2024. (III. 6.) Korm. rend. mentőövet nyújtott bizonyos, a kormányrendeletben meghatározott feltételeknek megfelelő szélerőművek számára, egyúttal szigorú korlátozásokat vezetett be a 2030 után hálózatra csatlakozni kívánó erőművek tekintetében. Ennek következtében, amíg a magyar átviteli és elosztói hálózat jelentős fejlesztéseken nem megy keresztül, és a 2030 utáni csatlakozási korlátozásokat nem oldják fel, az új szélerőművek létesítése továbbra is erősen korlátozott marad. Egyelőre tehát kizárólag az 54/2024. (III. 6.) Korm. rend. alapján hálózati csatlakozási jogosultságot szerzett erőművek fejlesztése mehet végbe, a többi potenciális projektet várakozásra utalva.

2.3 Egészségesebb energia-összetétel

A magyarországi szélerőmű-kapacitásokat 2011-ben 330 MW-on befagyasztották, míg az új napenergia-kapacitás ugrásszerűen megnőtt, és 2023-ra elérte az 5 600 MW-ot. Hatalmas lett így a szakadék e két megújuló technológia között, amelyek bizonyos mértékig kiegyenlíthetnék egymást, ezzel kisebb terhelést jelentve a hálózatnak. Az egészségesebb energia-mixet csak úgy érhetnénk el, ha a rendelkezésre álló hálózati csatlakozási kapacitásokra a szélerőművek elsőbbséget kapnak, akár a napenergia rovására is, azzal a céllal, hogy 2030-ra ideális esetben legalább 4 GW-ra növekedhessen a szélerőmű-kapacitás.

3. Meddig jutottunk, és mi várható?

Magyarország továbbra is a legutolsó a szélenergiát hasznosító európai tagállamok között a maga alig több, mint 1,3-1,5%-os szél részarányával. Az év elején hatályba lépett új jogszabálycsomag jelentős lépést jelent a régóta fennálló szabályozási nehézségek felszámolása felé, amelyek több mint egy évtizeden át ellehetetlenítették a szélerőművek telepítését hazánkban. 

Ugyanakkor elsősorban a hálózati csatlakozási kapacitások szűkössége és a hálózati csatlakozások 2030 utáni korlátozása miatt azonban Magyarországnak még hosszú utat kell megtennie a szélenergia-fejlesztések tömeges megkezdéséig. Ezért a magyar hálózati kapacitások bővítése, az átviteli és elosztói hálózatok fejlesztése most még inkább előtérbe kerül. Pozitív jelnek tűnik, hogy a Nemzeti Energia- és Klímaterv felülvizsgált változata jelentős időjárás-függő megújuló erőmű kapacitás-bővítést tervez, ahol továbbra is a nap az elsődleges 2030-ig közel 12.000 MW tervezett kapacitás-bővítéssel. Azonban végre a szél is elkezdheti a felzárkózást, hogy megvalósulhasson a jelenlegi közel 330 MW-ról 1.000 MW-ra való tervezett bővülés. 

Hosszú várakozás után tehát zöld utat kapott Magyarországon a szél, mint megújuló energiaforrás a szabályozási környezet friss változásaival. Pár fennmaradó akadályt, különösen a hálózati csatlakozási lehetőségek szűkösségét és korlátozását, viszont még le kell győznie hazánknak, hogy a szélenergia-kapacitás növelésével kiegyensúlyozott megújulóenergia-összetételhez jusson.